A Gímesi Művelődési Tábor és Gólyatábor gólyaszemmel


2019 őszén megrendezésre került a 38. Gímesi Művelődési Tábor és Gólyatábor, amin gólyaként vettem részt. Csudijó programok, fantasztikus emberek. De nem vágok egyből a közepébe! Kezdem a legelején.

Végzős középsulisként egyszer megjelent az iskolánkban egy kis csapatnyi felsőéves, akik a fősuliról kezdtek el beszélni. Nem nagyon értettem, hogy mit hadoválnak össze-vissza, de azt mondták, hogy majd megértem (igazuk lett). De nem is ez a lényeg. Említettek egy tábort, ami állítólag elég jó buli. Hittem is meg nem is. Amikor elindult a jelentkezés, nem nagyon mertem egyedül nekivágni, ezért az egyik középsulis osztálytársammal ketten jelentkeztünk.

A tábor előtt pár nappal elkezdtem pánikolni, hogy fogom megtalálni Nyitrán a szervezőket, mit fogok otthon hagyni, mi lesz, ha nem fogom magam jól érezni, mi lesz, ha…? Ilyen kérdések ostromoltak, de erőt vettem magamon, ha nem lesz jó, legalább megpróbáltam.

A tábor 0. napján, a vonatállomáson találkoztunk a szervezőkkel. Már akkor éreztem, nem fogom megbánni, hogy eljöttem. Mikor megérkeztünk a táborba nagyon jó hangulat fogadott bennünket. Rövid idő alatt sok embert ismertem meg, nehéz is volt a neveket megjegyezni. Volt, akitől ötször is megkérdeztem, hogy hogy hívják, mert mindig elfelejtettem, de mentségemre szóljon, ezzel nem voltam egyedül. A táborban olyan emberrel is találkoztam, akivel még évekkel ezelőtt egyszer egy kupéban utaztam.

Rengeteg program tette színesebbé a napjainkat, előadások, csapatjátékok, bulik, de elegendő szabadidő is rendelkezésünkre állt. Ja, igen, random csapatokba lettünk osztva. A végére minden csapat összekovácsolódott és jó barátságok is szövődtek.
Az előadásokra kételkedve mentem, ám minden alkalommal kellemesen csalódtam. Van pár, ami felejthetetlen volt számomra, például hogy miért lapos a Föld? Aki eljön a táborba, az majd megtudja. Itt nem bulik voltak, hanem az egész tábor egy nagy buli volt. A zene reggeltől hajnalig szólt, ami napközben kellemes hangulatot, este pedig pörgést hozott mindenki számára. Persze a Klinika is gondoskodott a táborozókról és mindenre talált gyógyírt.

A gímesi vár meglátogatása sem maradhatott ki. Nem egyszerű túrát kell elképzelni, hogy csak úgy felmegyünk a várba, szép a kilátás, meg jó a levegő és ennyi. Nem, az egész egy kaland, a felfelé vezető út, a feladatok, amiket meg kell oldani útközben, és az a legcsodálatosabb pillanat, amikor mind együtt vagyunk odafent. Majd utolsó nap este a kopjafa állítás, az az érzés, amit nem lehet leírni, csak érezni, átélni, és emlékezni rá. Aki nem volt ott, az nem értheti. Az a pillanat összeköti a táborozókat és a szervezőket! Akkor válik az a kis közösség családdá, és mindenki érzi, hogy jó helyen van és ide tartozik.

Ha elfogadtok tőlem egy tanácsot, Ti, jövőbeli gólyák, a fősulis éveiteket itt kezditek Gímesen, ahol garantáltan megtapasztaljátok a gímesi életérzést, és előnnyel indítjátok a tanulmányaitokat. A bulik mellett lehetőségetek van felsőbb évesekkel is beszélgetni, így megismeritek, hogyan is működik a felsőoktatási rendszer. Plusz barátokat szereztek, akikkel bármikor kimehettek egy sörre megbeszélni az élet nagy problémáit, pláne vizsgaidőszakban. Ha esetleg hezitálnátok, mint ahogy és is tettem, annyit mondhatok, hogy NE habozzatok!!! Vágjatok bele! Teljesen biztos vagyok benne, hogy nem bánjátok meg és felejthetetlen emlékeket szereztek!

Szalai Lívia