Számomra véget ért egy korszak. Fájó szívvel veszem tudomásul, hogy az idei gímesi táborban már nem szervezőként leszek aktív, hanem ,,csak” táborozóként. Ami biztosan szintén jó lesz, de azért mégis más, ha az ember egy-két nappal hamarabb ott van a szeretett fák és faházak között, a finom, édes, autómentes levegőn, és építheti olyannak a tábort, amilyennek a gólyák látják a megérkezés pillanatában. A médiasátorban való hülyülések is hiányozni fognak, főleg Arnipuff komoly beköpései a világról. Meg a többieké is, no! 😀 (Aki nem tudja, ki Arnipuff, kérdezze meg Peck Arnoldot!) Ha nem veszitek majd zokon (akkor is, ha igen), alkalomadtán benézek majd hozzátok, hátha korrektúrázni is kéne 😛 (médiasátorömlengésbefejezve)

Egy biztos, hogy élvezni fogom a tábort, még akkor is, ha nem vagyok a szervezők között. Hiszen a gímesi életérzés adott, nekem csak sodródnom kell vele, és hagyni magam meglepni. Hagyni, hogy a kellemes szellő bizsergesse minden egyes porcikámat, lefeküdni a szűz gyepre (vagy befeküdni a kényelmes hintaágy egyikébe), és szundizni egy jót. Részt venni a csapatjátékokon, amelyek eddig nem nagyon voltak elérhetőek a számomra. Hangosan énekelni a ,,Nemszabad a tehent” című remekbeszabott számot (mondjuk ezt eddig minden alkalommal megtettem), meg a ,,Vagyunk” himnuszt. Az idén beülök olyan előadásokra is, amelyekről nem kell cikket írnom 😊 A Gímesi Művelődési Tábor és Gólyatábor nekem az a hely, ahol minden elkezdődött, mert megtaláltam a szerelmet és azokat az embereket, akik fontos szerepet töltenek be az életemben! ’Cause I’m GMT! 😉

 

(Reczai Lilla)

’Cause I’m GMT!

Hozzászólások