Frissen érettségizett gimnazistaként vegyes érzelmek töltenek el, mikor a szeptemberre gondolok. Valami olyasmi játszódik le a lelkemben, mint ami régen a távoli ismeretlenbe elinduló felfedezők lelkében játszódhatott le. Tudták, hogy távol lesznek az otthontól, a megszokott életüktől, az anyukájuk főztjétől és többé-kevésbé magukra lesznek utalva egy számukra idegen helyen. Míg az egyik részem várja az első szemeszter kezdetét a másik annál inkább tart tőle. Mi lesz, ha nem fogom majd győzni a sok tanulnivalót? Mi lesz, ha eltévedek a városban? Egyáltalán lesz hol aludnom? Nem leszek magányos? És kivel ülök majd a vonaton a hosszú oda-vissza utak során? Gyanítom, hogy nem én vagyok az egyetlen gólya, akit ezek a kérdések és kételyek az ősz közeledtével egyre inkább nyugtalanítanak. Itt jön szóba a Gímesi Művelődési Tábor. Miközben a nyár elején azon tanakodtam, hogy részt vegyek-e a táborban, megkérdeztem pár volt táborozót, hogy mégis milyen ez az egész, ők hogy érezték magukat annó Gímesen gólyaként? Válaszul nagyjából mindenki sejtelmesen elmosolyodott és azt tanácsolta, semmiképp ne hagyjam ki ezt a lehetőséget, menjek el és majd meglátom, hogy tényleg ez az a hely, ahol minden elkezdődik. Én pedig jó diákhoz és rémült gólyához illően hallgattam rájuk. Személy szerint bízom benne, hogy a táborban válaszokat kapok fentebb említett kérdéseimre, lesz pár baráti kéz, amely segít elhessegetni az egyetemmel kapcsolatos aggodalmaimat és remélem, sok leendő egyetemistát megismerhetek, akikkel majd Gímes után is együtt várhatom a szemeszter kezdetét, később pedig remélhetőleg együtt mosolygunk azon, hogy mennyire alaptalanok voltak az aggodalmaink. Meg persze azért azt is remélem, hogy jó buli lesz.

(Šesták Krisztina)

14257715_1015224685243306_7229488907940892640_o

Gímesi gondolatok egy gólyától

Hozzászólások