– Feltöltődtek már az elemek? Vinném a Tascam-ot.
– Csak most tettem fel, vidd a H2-t.
– De azzal nem meg az XLR-es mikrofon.
– Na pont ezért nem akartam kölcsönadni a tartalék elemeket. Nem baj, megoldjuk máshogy.

Valahogy így néz ki a kommunikáció a videó szekción belül. Az emberek csak néznek, hallgatnak, nem értik miről beszélgetünk. Igazából nagyon egyszerű: a többi szervezőhöz hasonlóan, mi is a lehető legtöbbet szeretnénk hozzátenni a táborhoz, mert számunkra ez az egész több, mint egy tábor. Ez a mi szívügyünk, a szervezőké, akik egy nagy családként dolgoznak.

Jövőbeli táborozók! Videósokként fontosnak érezzük azt, hogy amit itt átéltek, ne csak pillanatnyi élmény legyen. Sok minden történik a négy nap alatt. Mindenki más emlékekkel tér haza, de az érzés a szívünkben ugyanaz. Himnuszt éneklünk a kopjafánál, vagy az avatáson szórakozunk, miközben tudjuk, hogy a tábornak mindjárt vége. Mikor a gólyák esküt tesznek, látni a szemükben a kétes érzést a csábító, de kérdésekkel teli egyetemi élettel kapcsolatban. Ezek azok a pillanatok, amiért ezt csináljuk, emiatt tartjuk fontosnak mindezt megörökíteni.

Ha eljöttök, és átélitek mindezt, remélem utólag szívesen emlékeztek majd vissza. Ebben segít majd a ti tábori videótok, hogy felelevenítsétek az élményeiteket, és átérezzétek újra a tábort. Mert az emlékek tesznek minket igazán emberré. Remélem, olyan emlékekkel, tapasztalatokkal tértek haza, amik segítségül szolgálnak majd diáktársaitoknak, barátaitoknak, nektek. Továbbviszitek majd gyerekeiteknek, ezzel a felvidéki magyarságnak is. Mert a mi célunk, hogy a közösségünk tényleg egy nagy család legyen. Itt felvidéken, magyarként!

Baráti szeretettel: Gábor gab

Nem kémek, de mindig a sarkadban vannak

Hozzászólások