Biztosra merem állítani, hogy láttatok két srácot gólya pólóban, szervezői „nyakbaakasztóval”, és azt kérdeztétek magatoktól, hogy ezek most gólyák, vagy szervezők. Ez a két srác ún. vendégszervező. Társam, Papp Zoltán (Jovics) és jómagam, Völgyes János (Jancsi) Békéscsabáról, Magyarországról érkeztünk, a Játszótér Alapítványtól. Röviden egy nemzetközi kooperáció során ismerkedtünk meg a DH két tagszervezetével. Ezen kapcsolaton keresztül lettünk meghívva.

Őszintén megvallva életemben nem hallottam még a GMT-ről, és nem tudtam, hogy mire számítsak, mi lesz a feladatom, gyakorlatilag, hogy mit fogok én itt csinálni közel egy egész héten át. Hét órás utunk után, pénteken megérkeztünk a táborba, és máris fogadott minket Lilla és Eke. Elmondhatom, hogy meg voltam illetődve, hisz a 30+ főből össz-vissz csak kettőjüket ismertem. Rengeteg az ismeretlen ember, új arc, akikkel az elkövetkező napokban össze leszek zárva. Kicsit megilletődtem, tekintve, hogy én enyhén mondva nehezen ismerkedek, ráadásul már egy erősen összekovácsolódott társasággal találkoztam. Egy rövid, Lilláékkal töltött csevej után máris be lettünk mutatva. Viszont az agyam nevek terén olyan mértékű kapacitással bír, mint egy aranyhalé, ezért a neveket pillanatok alatt el is felejtettem.

Ebéd után máris arra eszméltem, hogy egy körben álltunk, és hangulatoldó játékokat játszunk. Az „uccsa” és a „csi-csá-csu” játékok örökre megmaradnak bennem. Ezután következtek a „neves” játékok. Kicsit bajban voltam, de szerencsére a társaság türelmes volt, így sikerült sok nevet megjegyeznem, bár némelyikhez nem társult arc.

Következő feladat annak meghatározása volt, hogy mi is lesz a dolgunk. Arra jutottunk Zolival (továbbiakban Jovics), hogy elválunk, és erőltetjük az asszimilálódást. Így történt, hogy Jovics csapatjátékos, én pedig médiás lettem. Egyik pillanatról a másikra, cikket kell írnom és fotózok, ami vicces, mert gyakorlatilag semmi tapasztalatom nincs ezekben. De ez nem tántorított el. Ami feladatot rám bíznak, azt elvégzem a legjobb tudomásom szerint. Bogrács rotyog, szisszen a sör, más már nem volt hátra a napból, mint a vacsora, és további ismerkedés.
Eljött a szombat. Egy gyors reggeli után, megvolt az első szervezői gyűlésem, amin a feladatok kiosztása volt előtérben. Kicsit bizonytalanul, de végül éjjeli őrködésre adtam a fejem.

Telik a nap, várunk titeket, megtörténnek a végső simítások a táboron. Minden szervező izgul. „Mindjárt itt vannak a gólyák.” Valahogy ez az izgalom bennem nem volt meg, mert még mindig nem tudtam pontosan, hogy mit várjak, ezért nyugodtan fotózgattam tovább. Megérkezett a busz, rohanok a többiek után fényképezni. Nagy a sürgés-forgás, regisztráció, előadások, ismerkedések. Néha csak kapkodom a fejem. Itt az este, és indulunk Attilával őrködni. Mi voltunk azok, akik megvilágítottak titeket, mikor jöttetek a szállásotokra, és kérdezgettük, hogy gólyák vagytok-e. Szerencsére, mivel nem ismertük egymást Attival, volt beszédtéma. Nem unatkoztunk.

Vasárnap. „Te jó ég, cikket kell írnom!” Mással nem is foglalkoztam igazán, kis itt-ott elejtett segítségen kívül, minthogy a cikkemen gondolkozok, mit is írjak. Arra juttottam, hogy leírom mi történt velem, és milyen élményekben volt részem. Persze megkérdeztem Zolit is, hogy hogyan érzi magát. Rövid lényegre törő válaszával zárnék. „Jól!”

Völgyes Jancsi

IMG_6811

Szervezők gólyapólóban

Hozzászólások

Cimke: